Lina, a kis boszorka,

A kétlábonjáró katasztrófa!

Sok ellenséget szerezett magának,

S többször kishíjján a vesztét okozta a világnak.

De azért barátokra is szert tett,

és hírhedt, félelmetes nevet szerezett!

"Lina, a kis boszorka,

A banditák lemészárlója!"

Gourry, az első társa, 

hol észnek nagy volt a hiánya.

A kardforgatás nagy mestere,

A hírhedt Gorunnova, a fénykard volt a fegyvere.  

Másodjára Zelgadiss szegődött melléjük,

Így még több ellenség került eléjük.

Átkozott volt szegény, egyharmadrész gólem,

Sámánizmus volt a fegyvere, nem volt ő rossz, de egészen jó sem!

Utoljára Amélia tartott vele,

Az igaszság a fegyvere!

Seyruun leendő uralkodója,

Az igazsság hírhedt szónoklója.

Lina így szállt szembe életre halálra,

és nap mint nap vadászott a szörnyek fajára.

Egy nap aztán Xellosba botlott, aki varázsló volt,

Nem sokat beszélt a jövőről, segítségről, megoldásról, nem is szólt.  

Néha, figyelmeztette Linát a veszélyre,

De a nagy titoktartás volt a legfőbb erénye.

Aztán teltek napok, teltek évek,

De a szörnyek üldözésének semmi nem vetett véget.

Társaival az oldalán harcolt,

A Világ történelmébe, félelmetes hírnevet karcolt:

"Lina, a kis boszorka

Még mindig a banditák lemészárlója!"